“Ősz húrja zsong, 
Jajong, busong 
A tájon, 
S ont monoton 
Bút konokon 
És fájón. 

S én csüggeteg, 
Halvány beteg, 
Mig éjfél 
Kong, csak sirok, 
S elém a sok 
Tűnt kéj kél 
Ó, múlni már, 
Ősz! hullni már 
Eresszél! 
Mint holt avart, 
Mit felkavart 
A rossz szél… “

(Tóth Árpád ford.)